MENÜ
Honlap neve
"Emlékezz rám, ha könnycsepp ül szemeden, hogy a kezem mindig féltőn ott volt a kezeden."

Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet.Csak egyetlen sornyi hazugság- röviden:"Már megtanultam élni nélküled

 

Egyszer majd te leszel az én helyemben...Fájni fog, ezt garantálom...Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik, szeretném elsősorból nézni. Nem foglak sajnálni, még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűenm csak nézem, ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek, egyáltalán nem, sőt, akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden, emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rá gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játsz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél...

 

Sometimes we just can see clear only after our eyes washed away with tears.(Néha csak akkor látunk tisztán, mikor a szemünket már elmosták a könnyek.)

 

Félreállsz vagy szembeszállsz? Megragadod vagy elszalasztod? Kibírod vagy abbahagyod..

 

Jobb egy séta a sötétben egy baráttal, mint egyedül a fényben...

 

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

 

Hazugság volt minden szavad! Hazugság volt, most már ne tagadd! Mit tegyek, hogy ne gondoljak Rád? Gyere vissza, és hazudj tovább!

 

A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat mialatt próbáljuk újra összerakni...

 

Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted.

 

Inkább szeressék az embert és hagyják el minthogy szeretet nélkül éljen..

 

El tudnék veszni ebben a pillanatban, örökre ...

 

A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.

 

Hiszek a sárkányokban,a tündérekben,a jó emberekben és a többi kitalált lényben...

 

Két kéz adatott nekünk hogy szorítsunk. Két láb hogy járjunk. Két szem hogy lássunk és két fül hogy halljunk. De miért csak egy szív? Azért, mert a másikat egy másik embernek adták - nekünk csak meg kell találnunk ezt a másik embert.

 

Az élet szép,de élni tudni kell!Az élet harc,s benne győzni kell!

 

Sometimes your whole life boils down to one insane move... (Van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet...)

 

Belépek az örvénylésbe,s ahogy az visz,úgy merülök alá,ahogy az kivezet,úgy tűnök elő.A víz törvénye szerint cselekszem,magammal mit sem törődve,ez lehet talán a titkom.

 

Oly furcsák vagyunk mi emberek,a lelkünk sír, az ajkunk nevet.Egymásról azt hisszük, boldog talán,s irígykedünk minden szaván.azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,gondolatai tiszták, szabadok.S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,hogy könnyek égnek csillogó szemében.Hazugság az egész életünk,hisz akkor sírunk,ha nevetünk!

 

Mondd ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz.

 

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...

 

Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző kék szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.

 

Szeretnéd elérni és tudnád szeretni, de nem lehet elérni, mert nem enged szeretni.

 

Van úgy, amikor jobb csöndbe elviselni azt a fájdalmat, amit okoznak.

 

Fájdalom az, amikor belül sírsz.

 

Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra,Az egyetlen, akivel lenni akarsz,Miért nem lehetek ÉN az a lány ?


"Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást."


Miért van az,hogy könnyebb megbocsájtani egy idegennek, mint annak, aki fontos volt neked?!

 

You said youll never want me to be sad.. so it means you closed your eyes while I was crying?  (Azt mondtad sosem akarsz engem szomorúnak látni.. ez azt jelenti, hogy mindig becsuktad a szemed akárhányszor sírtam?)

 

Minden és mindenki, akit szeretünk, kínszenvedést is okoz számunkra - hiszen oly gyötrő az örökös rémület, hogy elveszítjük.

 

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

 

Milyen magányos lehetett egész életében - talán úgy, hogy nem is tudott róla -, mert az önző emberek mindig magányosak. Ki tudják zsarolni mások szolgálatát és még a gyengédségét is - de a szeretetét senkinek. Ideig-óráig a szeretetet is, de csak annyi időre, míg le nem leplezik magukat. S ez az idő mindig nagyon kevés.

 

Igen, ő volt a szőke herceg fehér lovon, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a királylány..

 

Előbb felejtem el az életemet, mintsem téged elfelejtenélek.

 

Tévedtél, ennyi, kész. tévedni emberi dolog, megbocsájtani tudok, de feledni nem fogok.

 

Hidd el, semmi szükség az öngyilkosságra. Számomra már nem létezel.

 

Csak a segítség a vigasz , a barátság az az igaz,csak az a gyémánt szeretett,mi a szívekre veretett...

 

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.

 

Aki nem sírt, az nem is szeretett, mert a könny és a szeretet egy napon született.

 

Esik? Nem baj! Menjj ki, és örülj neki hogy bőrig ázhatsz, hogy az eső cseppek az arcodba esnek, és neked nem kell elszaladnod előlük. Élvezd hogy szabad vagy, és hogy egy ilyen kellemetlen dolognak is tudsz örülni mint az eső.


Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap...

 

Épp egy hídon álltunk, alattunk csendben folydogált a víz. Közel voltál hozzám, szinte éreztelek, épp az ajkad enyémhez ért lágyan... majd hirtelen fájón a valóságba kerültem: felébredtem. Csalódottan és összetörve hanyatlottam vissza a párnámra, az álmom még mindig nem vált valóra.

 

Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.

 

Többet nem találkozunk, többet nem látlak már,Egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár.Rengeteg emlék után tanít meg az élet, ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet.

 

Hogy mit jelent hattyúnak lenni? úgy siklani, mint az álom? fenségesen a tó sima tükrén... és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Talán nevetséges is: ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít: egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén. némán, fehéren, fenségesen, nem repülni, pedig madár! Egy dalt tudni, és sosem énekelni. Egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, kik a partról bámulnak. És a dal? Soha...

 

Nem hiszek a véletlenekbe, nem hiszem, hogy véletlen, hogy itt vagy, és nem hiszem, hogy véletlen az sem, hogy eltűntél.

 

Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne... Pedig belül úgy fáj , hogy nem szeretett...

 

Sajnos a csalódásokban sokszor mi vagyunk a hunyók. Nem a másik félben van a hiányosság, hanem sokkal rosszabb helyen: bennünk.

 

Többet ér elpusztulni a baráttal, mint az ellenséggel együtt élni.

 

Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket.

 

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér, Ha nincsen barátunk, elvisz a szél.

 

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

 

Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.

 

Az ember 100 dolgot akar; 89 és felet megkap. Kilencet megszerez. Felet befejez.. és abba az egybe hal bele, ami nem lehet az övé!

 

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.

 

Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál.

 

Csak légy boldog! Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd!

 

Abban a hétfői mosolyban benne volt egy keddi levél, egy szerdai csók, egy csütörtöki "rólad álmodom", egy pénteki vágyakozás - és egy soha napi beteljesülés.

 

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett ez enyémbe.

 

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy aztán örökre elváljunk.

 

És ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket.

 

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életemet romboltad szét...

 

 

Ha egy nap sírnod kell... hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...
De sírhatok veled.
Ha egy nap el akarsz futni... ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...
De futhatok veled.
Ha egy nap senkit nem akarsz hallani... hívj engem.
Ígérem, veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz... És nincs válasz..
Gyere gyorsan, látogass meg! Lehet, hogy nekem van rád szükségem!

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni

Már csak egy emlék, mi belőled maradt,
csak egy fénykép a kispárnám alatt.
Féltve őrzöm, nem tudja senki sem,
mennyire sokat jelentesz nekem.
Csak egy könnycsepp, mi az arcomon ég,
egy könnycsepp, hisz Te mondtad: elég!
Nagyon fáj, nagyon rossz nélküled.
Hiányzol csak emléked éltet.
Csak egy csók, mit utoljára adtál,
az utolsó az volt, amit akartál.
Csak egy csók, egy fájó pillanat,
már csak egy emlék, mi belőled megmaradt...



 

 

Szavazás

Hogy tetszik az oldal?
Hagyd abba rögtön! Szar!
Hááááát...
Nem rossz
Cool
Asztali nézet